Nagyító

Nem írtam egy ideje, pedig néha szüksége van az embernek egy közvetítőre. Egy olyan eszközre, amely segít neki abban, hogy kiírja búját, baját. No nem történ semmi eget rengető, csak elköteleztem magam. No nem az én kis drágaságom mellett /umm ez egy kicsit rosszul hangzott :)/. A lényeg az, hogy egy ideje küzdök a dohányzással. Nem olyan régóta füstölök, de elég régóta ahhoz, hogy számomra gondot jelentsen. Gondot igen, mert bármilyen nehéz is bevallani, de kezdek a rabja lenni, és ez az amit nem tudok elviselni. A tudat, hogy van valami ami irányít, vagy befolyásol. Erről sokat beszéltem álmaim asszonyával, persze nagyon megértő volt, és abban maradtunk, hogy megkérdezzük egy doki ismerősünket. Na de ha nem vagyok képes egyedül úrrá lenni saját szenvedélyeimen, akkor milyen ember vagyok én? Kipróbáltam mindenfélét, azt kell mondanom, hogy tényleg mindenfélét, de nem használt, nem is ártott... Ekkor döntöttem úgy, hogy hallgatok az asszonyra, és elmentem egy orvoshoz, aki meglepetésemre, nagyon kedves és megértő volt /azt hittem majd leharapja a fejem, amiért úgy gondoltam egyedül képes leszek megoldani a problémát./. Sok jó tanáccsal látott el, egészséges életmód, sport, séta esténként, és azt is, hogy találkozzak olyan emberekkel, akik ugyanabban a cipőben járnak mint én, mert ők megértik min megyek keresztül. Így is tettem, heti kétszer lejárok egynéhány társammal csocsózni. Az egyik ilyen összeröffenésen beszélgettünk arról, hogy ki mit próbált már ki annak érdekében, hogy leszokjon. Az egyik „társ” Lóri mesélt a nikotinmentes „megoldás”-ról, amit én is használok. Egy szájtot /http://www.eroaleszokashoz.hu/ talált, ahol erre szakosodott dokihoz lehet „fordulni” mindenféle kérdéssel, ezért ezt ajánlom nektek is. Sokkal jobb lenne ez a világ is, ha az emberek ennyire törődnének másokkal. Legalább egy kicsit. No de nem válthatjuk meg az egész világot ugye? Talán.