Téma – BKV

Budapest 2007 November 2. Hősünk felszáll a 4-es villamosra és elrobog a lenyugvó napfényben.

Hát nem, megyek haza fáradtan a munkából, semmi másra nem vágyom, mint némi szilárd halmazállapotú ételre, egy fürdőre, és a Heroes legújabb részére. Ezen gondolkodom, miközben robogok a MargithÍd felé buszommal. Leszállok, felmegyek a pisi és rossz szagú lépcsőn a megállóig. Várok, várok. Semmi. Úgy öt perce állok már, mikor bemondja egy kedves női hang, hogy esemény van. Na nagy nehezen jön egy szerelvény, amit elengedek, mivel mindenki erre akar feltuszkolódni. Jön egy másik, erre már én is feltoltam sudár termetem, amit azonban bent láttam, majdnem visszafordított. Emberek egymás hegyén hátán.

    Elindulunk, gondoltam szólok valakinek hogy nyissa ki az ablakot, erre egy fiatal srác arcomba nevetve.

- Milyen ablakot paraszt.

Gondoltam, nem leszek paraszt és nem harapom le az orrát izomból, úgyhogy hallgattam, és beljebb másztam, mivel én csak az Corvin moziig szándékoztam menni.

Egy öreg néni állt a csukló bal oldalán, mellette egy rágózó tizenéves fruska fülében Güntherrel a Tokio Hotelből, kicsit sem izgatva magát azon, hogy másnak talán jobban esne ha leülhetne.

A Blahánál ráadásul még felszállt egy komplett turistaközpont kölkökkel együtt, akik félőrülten forogtak a kapaszkodók körül, mint gogo táncosnők egy forró éjszakán.

Szerencsére még idejében leszálltam, és hálát rebegve rohantam a metró felé ahol végre csendben és nyugalomban folytathattam utam, hazafelé. Legalábbis én igy gondoltam, de hogy mi is történt ezután azt majd később.

Folyt. köv.