Lassan itt a karácsony, az emberek idegbetegek és idióták, mint mindig szent este közeledtével. Voltam oly balga, hogy ma elmentem én is ajándékkörútra, gondolván, hogy korán reggel, senki sem rohangászik az Andrássyn ajándékok után kajtatva.
Tévedtem. Tele volt a áruház. A nyuggerek, bandákba verődve, osztottak le mindenkit akik csak rájuk mert nézni.
Bármilyen meglepő valahogy vonzom az öreg, tepedt, táskás szemű goromba néniket, akik előszeretettel tolják kufferjukat, kerekded belem közepibe. Én mint a békesség méla követe, mosolyogva tűröm ezeket az atrocitásokat.
Egészen addig amíg nem bamják fel a fejemet. Az egyik aggastyán assasina olyan vehemenciával kezdett kiosztani, hogy az eszméletlen. Bolond volt, ez nem kérdés, bár döntsék el az olvasok, hogy mennyire normális az, aki egy szatyorral a fején paprikavörös dudaorral kiabál velem, merthogy voltam oly batár és fél perccel később mentem arrább, mint ahogy azt a néne akarta. Hozzá kell tennem, kedves voltam és nem csináltam a néni lógó haribó cimpáiból sem nyakláncot, sem napellenzőt magamnak, inkább tovább álltam.
Azért még egy két másodpercig hallgathattam a skandálást, hogy a mai fiatalok, meg hogy szégyellje magát, etecera, etecera. A legszebb az egészben, hogy még nincs itt a szokásos karácsony előtti hepaj. És fa sincs még meg.
Folyt. Köv.
Képek - Internet
